Mi is a zaj?
A zaj nem kívánatos hang. Valamilyen hang mindig körbe vesz minket, azonban a hang zajjá változik, amint megzavarja a normál tevékenységünket, mint az alvás vagy beszélgetés.
Azt, hogy a hangot kellemesnek (pl.: zene) vagy kellemetlenek (pl.: légkalapács) tekintjük, nagyban függ attól, hogy a hallgató éppen mit csinál, előző élményei és hozzáállása a hang forrásához.
Az emberek által érzékelt hang érzékelésének három alap összetevője van: intenzitás, frekvencia és időtartam.
Az intenzitás a hang rezgésének akusztikus energiája, amit hangnyomásnak nevezünk. Minél nagyobb a hangnyomás, annál nagyobb energiát közvetít a hang és annál hangosabban érzékeljük.
A második fontos fizikai jellemző a hang frekvenciája, ami a levegő vibrálásának mennyiségét jelzi egy másodperc alatt. Alacsony frekvenciájú hangokat dübörgéssel vagy dörgéssel lehet jellemezni, míg a magas frekvenciájú hangokat szirénával vagy sikítással.
A harmadik fontos jellemzője a hangnak az időtartama, amíg azt érzékelni tudjuk.
A hang vagy zajszint mérése hogyan történik?
A hang intenzitását vagy szintjét a decibel mértékegységgel tudjuk leírni. De mi is az a decibel?
A leghangosabb hangok, amiket az emberi fül még kényelmesen észlelhet, olyan intenzitással rendelkeznek, amelyek billiószor nagyobbak, mint az alig észlelhető hangoké. Ezért, ennek a hatalmas tartománynak köszönhetően a hang intenzitás lineáris skálájának használata nagyon nehézkes.
Ennek eredményeként, a logaritmikus egységet a decibelt (jele a dB) használják a hang intenzitásának, másnéven zajszintnek a leírására. A 0 dB zajszint megközelítőleg az emberi hallás küszöbértéke és éppen, hogy lehet hallani rendkívül csendes körülmények között. A normál emberi beszélgetés körülbelül 60 dB, és a 120 dB feletti zajszint már kezd kellemetlen lenni. A 130 és 140 dB közötti zajszint pedig már fájdalmas.
